Az AlphaGo algoritmusának, az AlphaZeronak egy csendes délutánon megmutatták a sakkjáték szabályait is, és az elkezdett magával játszani. Minden egyéb külső beavatkozás nélkül négy óra alatt úgy megtanult az AlphaGo neuronhálózata sakkozni, hogy nemcsak bármelyik embert képes tönkreverni, hanem a jelenlegi egyik legjobb sakkprogramot, a Stockfisht is 28-0 arányban legyőzte, 72 döntetlen mellett – holott már a Stockfish is könnyedén legyőz minden emberi játékost.

Nem az a kérdés, hogy ezzel tönkretette-e a gép a sakkjátékot – a hosszútávfutást sem tette tönkre, hogy már egy Trabant nevű géppel is bárki simán legyőzi tízezren az olimpiai bajnokot. Az már kérdés, hogy mi mindenre lesz még alkalmas ez az algoritmus a sakkon és a gón kívül – minden bizonnyal nagyon sok mindenre, de ez ma már egyszerű műszaki kérdés, még ha pillanatnyilag nem is ismerjük rá a pontos választ. A számunkra, brainsportinggal foglalkozók számára legérdekesebb kérdés az, hogy tud-e az emberi invenció és kreativitás még valamit hozzáadni a szupergép teljesítményéhez.

Rövidesen ki fog alakulni egy új sportág, mint ahogy az autók feltalálása után hamar kialakult az autósport is. Ebben a sportágban számítógép használata nem tiltva lesz, hanem két ember úgy küzd meg egymással a sakktáblán, hogy közben (az adott időkereteken belül) mindketten szabadon használhatják a szuperprogramot. Kaszparov így beszél erről a lehetőségről: „Talán eretnekségnek hangzik, de szerintem ehhez nem egy erős sakkjátékosra lesz szükség, hanem egy invenciózus, a sakkhoz is valamit konyító operátorra.”
A nagy kérdés, hogy ennek az új sportágnak a bajnokai le tudják-e győzni a számítógépet, amely tanácsot ad nekik? Ha le tudják, az azt bizonyítja, hogy az emberi intuíció hozzá tud még tenni valamit egy olyan gép teljesítményéhez is, amely amúgy nála sokkal erősebb, őt könnyedén legyőzi. Én Kaszparovval együtt remélem, hogy ez lesz a helyzet, de azért nézzük meg azt is, mi következik a másik lehetőségből.
Ha nemcsak a sakkban, hanem a nála sokkal bonyolultabb gó játékban sem tudják a géppel támogatott emberek legyőzni a gépet, akkor még mindig van remény arra, hogy egymás szórakoztatásában, vigasztalásában, az egymásnak való örömszerzésben és még sokfajta társas tevékenységben lehetünk jobbak, mint a legjobb számítógép. Ha pedig ebben is jobbak lesznek a gépek, akkor mindenki választhat, hogy továbbra is emberekkel versenyez, játszik, szórakozik, vagy átadja magát a tökéletes, örök hedonizmusnak, és teljesen rábízza a szórakoztatását ezekre a gépekre. Ez esetben arra leszek nagyon kíváncsi, hogy az emberek hány százaléka választja az egyik, illetve a másik lehetőséget.