A múlt századi illemtankönyvek előszeretettel ajánlották a „Van szerencsém!” köszönést. Ez utalhat arra is, hogy talán lehet épp itt és most szerencséje annak, aki így üdvözli azt, akivel épp itt és most találkozott.
A múlt századi illemtankönyvek előszeretettel ajánlották a „Van szerencsém!” köszönést. Ez utalhat arra is, hogy talán lehet épp itt és most szerencséje annak, aki így üdvözli azt, akivel épp itt és most találkozott.
A sakkozók bár gyakran kockafejűnek tűnhetnek, valójában mégis gyakorlatiasak, és ez a gyakorlatiasság jellemző az egész sportág és a Nemzetközi Sakkszövetség, azaz a FIDE-re felépítésére is.
Lehet egy sportoló edzetlen? És vajon elképzelhető-e, hogy edzetlensége teljesen ésszerű? Mindkét kérdésre igennel kell válaszolnunk, ha végiggondoljuk a közgazdaságtan racionalitás feltevése alapján, hogy miként érhet el teljesítményt egy sportoló.
– a sportszakértők és ökonométerek olimpiai versenyszáma
Csurilla Gergely, Kovács Eszter, Gulyás Erika
Az olimpiai játékok nemcsak az egyes sportolók küzdelméről, hanem a részvevő országok versenyéről is szólnak. Az olimpiái megnyitók közeledtével a legkülönbözőbb médiumokban – a napi sajtó sportrovataitól a szakmai publikumokon keresztül a tudományos folyóiratokig – növekvő számban találkozhatunk esélylatolgató elemzésekkel, amelyek részben egy-egy versenyszám leendő olimpikonjait veszik számba, részben különböző statisztikákra épülő, várható olimpiai rangsorokat közölnek.
OLIMPIA ÉS KÖZGAZDASÁGTAN
Az olimpiai győztes és a „csak” helyezettek anyagi és erkölcsi elismertsége között gyakran óriási szakadék tátong. Mintha a győztes mindent vinne! Nem visz. Csak így látszik! Noha győztest és befutókat század-másodperc, vagy milliméterek választanak csak el - a fizikai teljesítmény közel azonos! -, mégis, az aranyéremmel járó piaci ismertség és díjazás egészen más dimenziókat takarhat. E rendkívüli különbségek magyarázata bonyolult és hosszadalmas, feltételezi számos tudományág, így a pszichológia, a marketing és a közgazdaságtan néhány fontos tételének ismeretét is. Ám a kemény valóság ettől nem változik: leginkább a győztesre szeretünk emlékezni!