A hivatalos sportági vezetés szerint a magyar labdarúgásban már minden rendben van, egyedül a mérkőzés nézőinek számával van egy kis gond. Nem a nézői bevétel hiányzik, hanem az új stadionok üres nézőtere rosszul mutat a tv közvetítéseken.
Egy NBI- es mérkőzés átlag nézőszáma hivatalosan 2.560 fő az üzletileg kívánatos 6.000 fő helyett. Az, hogy mit és kit takar a hivatalos nézőszám- beléptető rendszer vagy a nézőszám, mint fogalom statisztika definiálásának hiányában- talán senki sem tudja.
Amióta Hosszú Katinka három aranyérmet nyert Rióban, időről időre felröppen a hír, hogy doppingol. Másképp elképzelhetetlen akkora fölény, amilyennel ott az első aranyát nyerte, és különben is, mindenki doppingol, nem lehet, hogy csak ő nem. Amellett fogok most érvelni, hogy valóban doppingol, csak éppen olyan módszerrel, amit lehetetlen betiltani.
A sakktörténelem több rendkívüli páros meccset tart számon. Kiemelkedő jelentőségű volt például az 1972-es, izlandi Fischer – Szpasszkij világbajnoki döntő, ahol a hidegháború közepén az amerikai nagymester nem csak szovjet ellenfelét győzte le, szimbolikusan a keleti világ fölött diadalmaskodott. Hasonlóan szimbolikusak voltak az 1980-as évek Kaszparov – Karpov találkozói is, ahol Kaszparov átvitt értelemben a gorbacsovi megújulást vezette győzelemre a régi brezsnyevi vonallal szemben.
A teniszversenyek díjazási rendszerét vizsgálva alakította ki a vállalati humánerőforrás politikákban is használt tornák elméletét (tournament theory) a közgazdász Lazaer-Rosen szerzőpáros. Megállapították, hogy a kieséses teniszversenyeken a díjak előre rögzítettek és a kifizetés nem függ attól, hogy a győztes milyen arányban veri meg a vesztest.
Emir Kusturica filmjében sokszor elhangzott: Minden nap, minden tekintetben egyre többet fejlődöm. Ez a mondás a nyolcvanas évek elején szállóigévé vált Szarajevóban. Ha valakitől megkérdezték, hogy „Mi van veled?”, akkor azonnal rávágta, hogy minden nap, minden tekintetben egyre többet fejlődik. Ezen aztán mindig jókat röhögtünk.