A hivatalos sportági vezetés szerint a magyar labdarúgásban már minden rendben van, egyedül a mérkőzés nézőinek számával van egy kis gond. Nem a nézői bevétel hiányzik, hanem az új stadionok üres nézőtere rosszul mutat a tv közvetítéseken.
Egy NBI- es mérkőzés átlag nézőszáma hivatalosan 2.560 fő az üzletileg kívánatos 6.000 fő helyett. Az, hogy mit és kit takar a hivatalos nézőszám- beléptető rendszer vagy a nézőszám, mint fogalom statisztika definiálásának hiányában- talán senki sem tudja.

Tételezzük fel, hogy azt nevezik nézőnek, aki fizikailag a lelátón ül. Ebből az következik, hogy az ingyenjegyes nyugdíjas és diák is gyarapítja a nézőszámot, ugyanakkor az a bérletes vagy páholybérlő, aki bár fizetett, de éppen nem tudott eljönni az adott meccsre, az nincs nézőként regisztrálva.
Lehet fordítva is gondolkozni, azaz az a néző, aki a sportélményért fizetett függetlenül, hogy jelen van vagy nincs. Ez esetben a fizetés nélkül jelenlevő szurkoló nem néző ellenben a bérletes, páholyos vagy szponzor jelenlétüktől függetlenül néző, mert fizetett.
Vajon melyik fajta nézőből szeretnénk, ha 6000 lenne a nézőtéren?
A józanész azt mondja természetesen a fizető nézőt hiányoljuk a lelátóról, mert a profi foci olyan üzleti népszórakoztatás, amelyet elsősorban nézői jegybevételből finanszíroznak a sportvállalkozások.
A hazai foci ismét más utat jár.
Óriási kampány folyik azért, hogy a nézők ingyen vagy feláron nézhessenek meccseket. Már 16 NBI és NBII es csapat jelentkezett azzal, hogy térítés nélkül várja a szurkolókat. Úgy látszik, ez a bevétel nem hiányzik, van más forrás, amiből az „aranylábúakat” kifizetik.
Akik ezt az irányt képviselik, egy igen fontos dolgot elfelejtenek: „Aminek nincs, ára annak értéke sincs.”!