Emir Kusturica filmjében sokszor elhangzott: Minden nap, minden tekintetben egyre többet fejlődöm. Ez a mondás a nyolcvanas évek elején szállóigévé vált Szarajevóban. Ha valakitől megkérdezték, hogy „Mi van veled?”, akkor azonnal rávágta, hogy minden nap, minden tekintetben egyre többet fejlődik. Ezen aztán mindig jókat röhögtünk.

Toni Kukoc és Michael Jordan

Soha sem értettem, hogy a köznyelv miként használja a tehetség és a siker fogalmát. Akkor vagy tehetséges, ha sikered van, vagy akkor lehetsz sikeres, ha tehetséges voltál. A tehetséges embernek kevés, ha naponta néhányszor kimondja: Minden nap, minden tekintetben egyre többet fejlődöm. A sikerhez ez nem elég, ahhoz jókor és jó helyen kell lenni, és sokszor.
1985-ben láttam előszőr egy ifibajnokságon Toni Kukoč játékát. Ez volt az első bajnokság a Balkánon, ahol a messziről dobott gólok három pontot értek. Toni minden helyzetből tudott három pontot dobni. Azon az ifibajnokságon a „hozzáértők” azt mondták, hogy abban a csapatban, amelyben Toni játszott, Velimir Perasović a legtehetségesebb. Néhány évvel később azonban Dino Rađa és Toni Kukoč lettek sikeresebbek.
Vagy képtelenek vagyunk felismerni a tehetséget, vagy tényleg kell hozzá a szerencse is. Ha most is azt mondanánk, hogy a sikerhez minden nap, minden tekintetben egyre többet kell fejlődni, akkor ismét jót röhöghetnénk, mint a nyolcvanas évek elején, a szarajevói utcákon.