Egy vallomással tartozom: amikor az utolsó dobások statisztákáit kezdtem vizsgálni tíz évre visszanyúló adatbázisunkban – talán sokadmagammal együtt – nem gondoltam volna, hogy ennyire alacsony dobószázalékokra lelek. Amint a sorozatunk előző cikkében is jeleztük, ezúttal azt kutatjuk, kik is azok az igazi clutch játékosok.
A profi sportolók, különösen akikre a döntő helyzetekben számítanak a csapattársaik, általában szupersztárok vagy inkább már nem is csak sztárok, igazi hősök. Mindegyikükről van legalább egy olyan emlékünk, amikor az utolsó másodpercben eldönt egy mérkőzést. A rossz hír, hogy sokkal több esetben nem sikerül a csoda. Leginkább azért, mert ezek a támadások felállt védelem ellen, időkérés után történnek, másrészt sejthető, hogy ki lesz a dobó és nem egy esetben triplára van szükség még a hosszabbítás kiharcolásához is.
Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a kutatás során azon dobásokat vettük figyelembe, amikor a labdát birtokló csapat maximum három pontos hátrányban volt, nem vezetett és a támadásuk után már nem volt több esemény. Röviden: a legnehezebb helyzeteket.
A feladat nehézségéről a Wizzards-os John Wall mesélhetne a legtöbbet. Az említett időszakban ugyanis 14 alkalommal adatott meg neki a lehetőség, hogy egyenlítsen, vagy eldöntsön egy meccset a dudaszó pillanatában, de egyszer sem sikerült neki. Az NBA legjobbjait nézve James Harden hasonló mutatója 1/5, döntetlen állásnál 0/6, LeBron James esetében már egy picit pozitívabbak a számok (2/5 és 0/4), Kevin Durant nem vállalt túl sok kockázatot (1/2 és 0/6), de Russel Westbrook (1/7, 1/2), Carmelo Anthony (0/7, 0/2), Kobe Bryant (0/4, 0/1) sem alkotott maradandót.
A közelmúlt clutch-kiralyának, Stephen Currynek számait és Youtube-on található rengeteg kulcs-dobását nézve kellett ráébrednem, hogy kicsit szigorú feltételeket szabtam a lekérések megírásakor. A Golden State ásza ugyanis 1/6, 0/2-es mutatójával a futottak még mezőnyben található, miközben a videómegosztón hemzsegnek a döntő kosarai. Az ellentmondás abból adódik, hogy Curry duplái és döbbentes triplái után az ellenfélnek még van esélye támadni egy utolsót, mert az irányitó rendszeresen 4-5 másodperccel a mérkőzés vége előtt vállalkozik dobásra – talán ezzel is kiszámíthatatlanná téve a védő munkáját. Arról pedig, hogy ezt követően mennyire nehéz egy valós utolsó másodperces kosarat szerezni, a fenti számok már mindent elmondtak.
Adódik a kérdés, hogy ha a legnagyobbak sem bírják el ezt a nyomást, azt a lélektani terhet, amit csak az extra klasszisok vihetnek a vállukon, akkor kik?
A portlandi Evan Turner még a 76ers és a Celtics játékosaként dobásaival öt alkalomból négyszer váltotta a hátrányt előnyre, de érdekes módon döntetlen állásnál kettőből egyszer sem ünnepelhetett. Tobias Harris 3/4, 0/1-es teljesítménye is a egészen kiváló, de Joe Johnson sem panaszkodhat a 3/5, 0/2-es mutatójára. Anélkül, hogy megsértenénk a a tiró tagjait, megállapítható, hogy ezekben az igazán kritikus szituációkban nem azok a játékosok céloznak a legpontosabban, akikről hírek szólnak, hanem azok a magas kisérletszámmal rendelkező, megbízható játékosok, akikre talán a védők részéről sem jut elegendő figyelem.
Egy vallomással kezdtem, egy ígérettel kell hogy befejezzem: pusztán az utolsó eseményeket vizsgálva nem kapunk teljes képet arról, hogy kik döntik el a szoros találkozókat, a dobóhelyzet nehézsége miatt túl szigorú a statisztika. Azt is meg kell vizsgálni, hogy kik azok a játékosok, akik az utolsó pár másodpercben egyenlítenek, juttatják előnyhöz csapatukat. Legyen hát ez a kutatás maga az ígéret a részemről.