OLIMPIA ÉS KÖZGAZDASÁGTAN
Az olimpiai győztes és a „csak” helyezettek anyagi és erkölcsi elismertsége között gyakran óriási szakadék tátong. Mintha a győztes mindent vinne! Nem visz. Csak így látszik! Noha győztest és befutókat század-másodperc, vagy milliméterek választanak csak el - a fizikai teljesítmény közel azonos! -, mégis, az aranyéremmel járó piaci ismertség és díjazás egészen más dimenziókat takarhat. E rendkívüli különbségek magyarázata bonyolult és hosszadalmas, feltételezi számos tudományág, így a pszichológia, a marketing és a közgazdaságtan néhány fontos tételének ismeretét is. Ám a kemény valóság ettől nem változik: leginkább a győztesre szeretünk emlékezni!
A siker pénzügyi elismerése részben állami részben piaci eszközök útján valósul meg Az állami jutalom életjáradék azonos a piaci ellenérték jelentősen különbözik Noha az olimpiai aranyérem „reális” piaci értékét „tudományosan” meghatározni meglehetősen nehéz, mégis a szponzori juttatások és pénzdíjak kalkulációjánál néhány, „nem-rakétamérnöki” tudást igénylő, egyszerű árazási elvvel is boldogulni lehet. A támogató szemében a győztes versenyző pénzügyi ereje egy, a piacon már létező termékhez köthető jövedelemtermelő képességével azonosítható. Az „árazás” döntő tényezője a győzteshez köthető termék eladási potenciálja, a sportoló kereskedelmi ereje. Piaci erőben azonban egyenlőség nincs:! Aazok a jellemzően látvány vagy üzleti sportágak, pld labdarúgásahol a nagy piacokon kifejezetten széles és több korosztályt átfogó az amatőr bázis, mint pl. úszás, kosárlabda, kosárlabda tenisz, kerékpár,sí, nos, ott az élen lévő, top 5-10 versenyző mind tartósan kiemelkedő, piaci alapú jövedelemre számíthat. Ezekben a sportokban az olimpiai aranyérem pénzügyi értelemben csak „díszítés”, ami tovább emeli az amúgy is erős piaci potenciált. Kereskedelmi erőben azonban nem minden sportág tudja felvenni a versenyt még nagy piacokon sem. A vívás vagy evezés torna,súlyemelés nehezen tud konkurálni milliós amatőr tömegekkel bíró sportágakkal. Ám az olimpiai részvétel és győzelem itt is a kivételes anyagi gyarapodás lehetőségét kínálja. A pénzjutalom mértéke azonban ekkor nem az ismert, kereskedelemi árazási elveken nyugszik, hanem inkább azon, hogy mennyit ér egy aranyérem a nemzeti büszkeség számára. Ez utóbbi viszont nehezen megfogható érték, amely nagy szórást mutat országról-országra, politikai rezsimektől függően is. Néhány ország tipikusan a nemzeti éves átlagbér 3-5-szörösét kínálja. A nemzeti büszkeség, mint olyan, nagyon nehezen „árazható”, főleg ha az árcédulához több száz millió tv-néző lelkét is hozzá kell képzeljük. A közgazdaságtan segíthet, tudománya azonban ezen a ponton megáll. Az olimpiai győzelem drámája és izgalma, ugyanis olyan „termék” – elnézést a kifejezésért -, amely se nem helyettesíthető, se nem újrateremthető. Ezért a győzelem valódi értékét közgazdasági fogalmakkal csak alig tudjuk megérteni. A szenzáció tényleges ára ugyanis mindig nehezen becsülhető. Olyan ez, mint a végső licit egy Picasso-festményre.